- Megvan! - bökött rá ujjával Dorothy egy szöveg részletre. Mindnyájan a konyhában telepedtek le, a többi szobából meg kihordták a székeket, hogy mindenkinek jusson ülőhely.
- Azt írja - folytatta a lány - hogy léteznek olyan apró elátkozott tárgyak melyek kettészakítják a lelket. „Leggyakoribb esetben, jó és rossz félre. Figyelem! Amennyiben a két fél találkozik, a gonosz fél, ráébred másik fele gyengeségére, jóságára és el akarja pusztítani. Azonban ritkább esetekben előfordulhat, (amennyiben az áldozatnak volt vagy van egy titkos kívánsága) hogy a lélek a kívánság alapján szakad. Idős-fiatal, beteg-egészséges vagy érzelmekkel túlfűtött és érzelemmentes részre. Mindkét lélekrész, a tulajdonos teljes testét felveszi, ezzel két különálló személyt alkotva.” - olvasta fel Dorothy - Ez lesz az!
- Jesszusom! - sóhajtott fel Lizzy, milyen régen is volt már mikor azt kívánta bár ne érezne semmit. „Emlékszem már teljesen odavoltam érte, vágytam rá, mint még soha senkire és iszonyatosan hiányzott, milyen sok mindent éreztem és mennyire gyűlöltem eleinte.” merengett Lizzy.
- Jajj, várjatok csak, itt még van valami! - kiáltott fel Dorothy és folytatta a felolvasást - „Általában az átkot hordozó tárgyon is megjelenik az ellentét. Például: fekete-fehér vagy hold alakú (A hold az érzelmek képviselője, nőiesség szimbóluma és a kettőségé is, telihold, újhold.).
- Szerintem ennek most nincs sok jelentősége, de majd megvizsgáljuk - mondta ’Ő’ - Most viszont irány a világfa, keressünk egy sötét erdőt, írtással és öt jurtával!
- Sosem találjuk meg, ha együtt megyünk. Doxi, Csiga és Nimo maradjatok együtt - kezdett szervezkedni Lizzy - Golyó, Szili és Lori, szintén, én meg megyek Dorothyval.
- Nem örülnék, ha nélkülem mennél - ellenkezett ’Ő’.
- Akkor most nem fogsz örülni - öltötte rá a nyelvét Dorothy - Ugyanis neked meg kéne keresni a fiúkat.
- Lesz hasznuk a varázs világban? - kérdezte a srác.
- A keresésben biztosan tudnak segíteni és legalább te se leszel egyedül - válaszolt Lizzy, még egy lágy csókot lehet kedvese ajkára és kinyitotta neki az ajtót, különben a srác talán soha nem indult volna el. Az ajtóból még hosszasan nézett utána, milyen szép álom is volt, hogy pár napig kettesben lehetnek. Mire Lizzy visszafordult az ajtóból a lányok kezében már ott szikrázott a bűbájostor, így ő is beszaladt szobájába a saját fegyveréért. A konyhába nyitottak három Ébredés-ajtaját és a kis csoportok átléptek a világfára.
***
Lizzy csak állt és meredten nézte a banyát, ki felnevetett és ujjából vörös fényt lövellt a magasba, a csillagtalan, sötét égen a fénynyalábokból szavak formálódtak: Üdvözöllek a saját rémálmodban, kedveském. Majd a betűk ismét összekuszálódtak és új szöveget alkottak: Innen úgyse menekülhetsz, inkább segíts pár dolgot átalakítani! Aztán a boszorkány - mi más lett volna- előkapta ütött-kopott bűbájostorát és két jurtát átvarázsolt az erdő túlfelére, egy másikat felborított és puszta élvezetből elindult a fákat széthasogatni. Vendége állt és nézte, mit tehetett volna? Nem félt, nem sajnálta a fákat, csak éhes volt. Mire a banya elégedett mosollyal visszatért a "körútjából" a lány már nem volt sehol.
- Áh... - legyintette a vénasszony - nem megy az messzire, a főnök már így is elégedett lehet velem.
***
Száraz, fullasztó hőség volt, a nap a magasan járt, dél volt. Egyszer csak három alak tűnt fel a homoktenger közepén a szikrázó napsütésben. Lori, Szili és Golyó körbenéztek.
- Azt hiszem, ez nem a mi sötét, hideg erdőnk - jegyzete meg Szili és már emelte is a bűbájostorát, hogy tovább állhassanak, a többiek nem tiltakoztak, ameddig a szem ellát, csak homok dombok vették körül őket. Azonban Szili varázslata nem sikerült.
- Majd én, én tapasztaltabb vagyok - ajánlkozott Lori, ám neki se ment. - Itt ragadtunk! Meg fogunk sülni a napon! Ilyen szörnyű véget! - vetette le magát a homokba homlokát törölgetve a lány.
- Jajj, Lori, ne most! Majd ha színpadon állsz! - szólt rá Golyó, majd kicsit hátrébb lépett a lányoktól, behunyta szemét és koncentrált, hátából szép lassan kibontakozott egy pár szárny. Csillogó zöld pikkelyes bőr. Szili csak ámult, ahogy a lány felemelkedett a levegőbe sárkányszárnyain, körbefordult, a tekintete megakadt valamin. Se szó, se beszéd otthagyta társait a sivatag közepén és elszárnyalt egy nagy, fémesen csillogó gömb felé.
---
Doxi, Csiga és Nimo egy hatalmas, könyvekkel teli szobában találták magukat.
- Váó- nézett körbe Nimo, a polcok roskadoztak a régi, poros könyvektől, kódexektől és kéregtekercsektől. Sosem tudott betelni a könyvekkel, imádott olvasni. Doxinak viszont máson járt az esze. „Mekkora kosz van itt, pff, por, el kéne tűnni innen, mielőtt kitör az allergiám.” De már késő volt.
- Háááápci - hagyta el az első tüsszentés a száját, Csiga odaugrott, hogy megakadályozza a továbbiakat. Egy egyik polc mögül morgás hallatszott. A lányok lábujjhegyen indultak el a hang irányába. Kiértek egy keskeny, a könyvespolcok határolta folyosóra. A folyosó végén egy óriási fa ajtó magasodott, nehéz, vas kilinccsel, az ajtó előtt pedig egy oroszlán feküdt, lustán elnyúlva a padlón, még ébredezett. Mikor észrevette a betolakodókat felkelt és újabb morgások kíséretében megindult feléjük. A lányok rémülten kaptak bűbájostoraik után, de egyikük se használta még sokszor. Hárman egyszerre mondták ki a varázsszavakat, de mindenki különbözőt és ahogy az ostort meglendítették a szíjaik összeakadtak. A három bűbáj a levegőben találkozott, egy nagy sötét felhőt alkotva, a felhőből villámok csaptak szerte széjjel. Egy megpörkölte az oroszlán füle hegyét egy másik viszont a lányokat vette célba.
- Vigyázz! - vetette rá magát Nimo Csigára. A villám pont a fejük fölött csapódott bele a polcba, a lehulló könyvek Doxinak okoztak némi problémát. Részben az ütéssel amit rá mértek, részben meg a felszabaduló portömeggel. Végül a felhő oszladozni kezdett és a helyén egy csillogó számítógép tűnt fel a padlótól durván 2 méterre a levegőben lebegve. Amin a felhő utolsó foszlánya is eltűnt, a gép egy hangos puffanással földet ért az oroszlán előtt. Az oroszlán már nem morgott a lányokra, a hatalmas állatot már kizárólag csak a monitor érdekelte, a villódzó fények, mozgó alakzatok. A lányok megkönnyebbülésükben felsóhajtottak és továbbra is lábujjhegyen továbbindultak az ajtó felé. Ám Csiga megtorpant az oroszlán mellett, képtelen volt továbbmenni, lenyűgözték az állat hatalmas kékes zöld szemei. Nimo finoman taszított egyet rajta.
- Mennünk kell - suttogta. Ekkor hirtelen az oroszlán felemelte a mancsát és a billentyűzetre csapott vele. A lányokat valami erő kezdte húzni, mintha egy szívószállal szippantanák fel őket, ijedtükben megmarkolták egymás kezét, majd eltűntek a számítógéppel együtt. Azt oroszlán értettlenül pislogott, aztán visszaheveredett a padlóra
---
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése